Szombat délelőtt a nappali közepén térdeltem, és a babakocsi új első kerekét próbáltam a helyére pattintani, miközben a lányom a járókában ülve figyelte minden mozdulatomat. Tizenegy hónapos, és amikor a kerék végre kattant, tapsolni kezdett, mintha egy kamion tolatását nézné a rámpánál. A feleségem a konyhából szólt ki, hogy ne felejtsem el a fürdetőkád tartóját se.
Két hétből tízet úton vagyok, így az itthoni napjaimon próbálom bepótolni, amit elmulasztottam. A feleségem hagy nekem egy listát a hűtőn: kinőtt rugdalózók cseréje, a cumisüvegek új cumija, egy nagyobb méretű pelenka. Az első hónapokban ezek a szavak számomra idegenebbek voltak, mint egy német rakodólevél, de mostanra a bababoltban már magabiztosan kérem a következő méretet. Megtanultam, hogy a 74-es és a 80-as ruha között egy egész nyár van, és hogy a babakocsi kerekét nem fogóval kell felhelyezni.
A lista aljára a feleségem egy utolsó sort is odaírt, ami már nem a babáról szólt, hanem a családi autóról, amivel hétközben ő viszi a kicsit orvoshoz és a nagymamához.
Az autó szervizkönyve szerint esedékes volt az olajcsere, és mivel jövő hétre egy hosszabb fuvar várt, a hétvégén akartam elintézni. Este, amikor a kicsi elaludt, beírtam a telefonba, hogy olajcsere árak, és fél óra múlva sem lettem okosabb. Mindenhol mást írtak, más tételekkel, és nem értettem, mi miért kerül annyiba. Az úton a fuvarlevélen minden tétel mellett ott van, mi az és honnan jön, itt viszont úgy éreztem, mintha egy lezárt pótkocsiért kellene fizetnem anélkül, hogy belenézhetnék.
Vasárnap átjött a sógorom, a feleségem öccse, aki évek óta maga intézi a kocsija ügyeit, és nevetve elmagyarázta, hogy egy olajcserénél két dolgot fizetek: az anyagot és a munkát. Ő az anyagot az Olajwebshop.hu oldaláról veszi, a munkát pedig a megszokott szerelőre bízza, és szerinte így mindjárt átláthatóbb az egész. Hozzátette, hogy ez egy webáruház, olajcserét ott nem csinálnak, de mindent megtalálok, ami a cseréhez kell, a szerelő pedig betölti. Vannak budapesti szaküzleteik is, de nekem, aki ritkán vagyok itthon, a rendelés a kényelmesebb.
Még aznap este leültem a laptophoz, a kicsi babaőrzőjével az asztal sarkán. Az autó típusa alapján megnéztem, milyen olaj kell, és a szervizkönyvvel összevetve kiválasztottam. A feleségem közben átjött, leült mellém, és azt mondta, ilyen figyelmesen még a babakocsi használati útmutatóját sem olvastam. A szűrőnél is ugyanígy ment: autótípus szerint lehet szűrőt keresni, és ez nekem, aki egész héten szabványokkal és papírokkal dolgozom az úton, ismerős logikának tűnt. Nem kellett találgatni.
A csomagot egy MPL csomagautomatába kértem a bababolt mellé, ahová úgyis mentünk a pelenkáért. A feleségem hozta ki, amíg én a kocsiban maradtam a kicsivel, aki az egész utat végigaludta.
A szerelőnk, akihez évek óta járunk, kedden reggel betöltötte, amit vittem, és kicserélte a szűrőt is. Utána nem nekem kellett megértenem egy hosszú számlát, mert pontosan tudtam, mit hoztam én, és mit végzett el ő. Ez a különbség, amit a sógorom mondott, és igaza volt. A szerelő is megjegyezte, hogy szereti, ha valaki tudja, mit hozott, mert akkor neki is csak a munkára kell figyelnie, nem a találgatásra.
Azóta, ha a családban valaki olajcsere árak után kérdez, a sógorom ugyanazt mondja: előbb tudd, mi kell bele, utána keress hozzá szerelőt. Én pedig hozzáteszem, hogy a szervizkönyvet érdemes elővenni, mielőtt bárki bármit rendel.
Hétfőn hajnalban elindultam a következő fuvarra. A hűtőn a lista minden sora ki volt húzva, a babakocsi kereke a helyén, a családi autóban friss olaj, amit most először magam választottam ki az Olajwebshop.hu oldalán, és a lányom a feleségem karjából integetett utánam. Az úton, amikor a rádióban egy babás reklám ment, azon kaptam magam, hogy mosolygok. Ez volt az első alkalom, hogy úgy indultam el, hogy otthon minden rendben volt.